Leláncolva~

Na sziasztok, most megint hoztam egy kis szöszt, életem első Auswiss-ét. Megtetszett ez a páros, és svájcot is nagyon szeretem ^^ Remélem tetszeni fog :D

Leláncolva

A barna hajú csodálkozva bámult a fölé magasodó szőke fiúra. Fehér, lepedőszerű ruháját lágyan lengette a szél. Kezét maga előtt összefonva tartotta, szemei szúrósan méregették. Igazából nem sokkal volt magasabb nála, csak annyival, amennyire a másik a földön kuporgott.

- Már megint mi a franc történt? - morogta a per pillanat nagyobbik.

- Elestem - panaszkodott könnyekkel a szemében.

- Igen? Nekem úgy tűnik, megint elvertek - sóhajtott. - Egyszerűbb dolgom lenne, ha magamhoz kötnélek, mint egy kutyát.

A szőke kisfiú felrántja a földről a másikat, majd ruhájából letépve egy csíkot, összekötötte kezeiket.

- Így - nézett le a művére. - Most már nem üt meg senki - mondta elpirulva.

Ausztriának ő jelentett mindent. Mentsvára, védelmezője, biztatója, és néha vigasztalója volt. Most viszont, hogy felnőttek, kezdett elfordulni tőle. Talán Svájcnak csak teher volt, amitől végre megszabadulhatott. Őt viszont azon a napon magához láncolta, és szívét nem engedte soha többé.

- Min gondolkozol? - bökött a magyar lány a zongorára.

- Semmin - biccentett felé félmosollyal. - Csak a múlt néhány töredéke jutott eszembe.

Hé, Svájc, mikor töröd le a bilincseket szívemről? Mikor hagysz végre levegőhöz jutni? Mikor szárnyalhatok szabadon a múlt súlyos láncaitól megszabadulva? Mikor?