Ez az első ficem. Egy kis szösz enyhe PruGer-rel, habár inkább csak testvéri szeretet. Április elseje van és Gilbert levelet küldött Ludwignak. Remélem tetszik! ~
Ludwig
remegő kézzel nyitja fel a borítékot. Tudja, hogy a bátyjáé a kézírás. „Valami
gyanús” gondolja, hiszen sosem küldött eddig levelet. Ahogy elkezdi olvasni,
egy könnycsepp esik a papírra, amit egy másik követ:
Drága, Ludwig,
Azért írom ezt a levelet, mert nincs több időm.
Sajnálom, hogy nem tudok tőled elbúcsúzni. Pedig nem akartalak így itthagyni.
Mennyi mindent nem csináltunk még? Sörrel a kezében akart hatalmasságom
elköszönni tőled. Jajj, de jó lenne még egyszer egy jót iszogatni. De sajnos
nem lehet. Mennem kell. Tudod, el akartam neked mondani néhány dolgot, ezért
kérlek, hallgasd végig tökéletességemet. Nem bántam meg semmit. Sem azt, hogy
magamhoz vettelek, sem azt, hogy Lizivel kötekedtem, sőt, még azt sem, hogy
Ausztriával kötözködtem. A barátaimat szerettem, az ellenségeimet viszont a
pokolba küldtem, ha volt rá lehetőségem. Büszkén harcoltam, a hazámért és az
embereimért. Azért, hogy bárhol legyenek is bátran kijelenthessék, hogy ők
poroszok. Azt viszont sajnálom, hogy én nem vagyokf főnix. Lehet, nem voltam a
legjobb a nevelés terén, de én mindent megadtam neked, amit tudtam. Mindenre
megtanítottalak. Nagyságom úgy gondolja, hogy jó ember lett belőled. Kicsit
szigorú, de aki ismer, tudja, hogy törődő vagy. Bátor, merész, tisztelettudó és
szabálytisztelő, aki megvédi a barátait. Azért megsúgom, hogy a szabályok azért
vannak, hogy megszegjük őket.
Lizinek üzenem, hogy ne felejtsen el, legalább akkor
ne, amikor leüt valakit a serpenyőjével. Ausztriának és Svájcnak azt, hogy
ennyire azért nem kell spórolni. Antoniónak és Francisnak meg azt, hogy
próbálják meg nem az őrületbe kergetni a többi országot. Végül pedig neked azt,
hogy:
Stay awesome,
bruder
Ui: Mivel április 1.-je van, gondoltam
fantasztikusságom megviccel. Holnap elmegyünk inni egy jó sört?
Ludwig
összetépte a levelet, felkapta a kabátját és elindult meglátogatni az ő vicces
kedvű bátyját. Gilbert furcsamódon nem igazán akaródzott ajtót nyitni, habár ez
a kedves Németországunknak nem jelentett problémát.
-
Ne ölj meg! - könyörgött Gilbert.
De
Ludwig elé lépett megakadályozva ezzel a menekülést. Poroszország felnézett az
öccsére. Sóhajtott. Hát igen, milyen nagyra is nőtt. Ekkor hirtelen Ludwig
magához szorította.
-
Eszedbe ne jusson még egyszer! - parancsolta a szőke. Hangjából szomorúság
tükröződött. Lehet, hogy ezt nem kellett volna.
-
Sajnálom, Ludwig - suttogta az albínó - de tudod jól, hogy egyszer eljön ez az
alkalom is.
-
Nem hagyom. Megvédelek - vágta rá kisfiúsan Németország.
-
Olyan vagy, mint régen - nevetett a porosz.
Ebben a hónapban ez az utolsó bejegyzésem, de ihlethiány miatt most nem hozok semmi fanficet. Viszont ma sikerült beszkenneltem a rajzomat. Oldalt van az alap kép amiről készült. Szerintem nem lett olyan rossz.(ja és Kéti neked van egy little Kanada, habár régebben készült :3) Na nem is fárasztalak titeket semmi mással. 
Na, persze. Beteg vagyok. Szerintem torokgyulladás, ezért lehetséges a félrebeszélés. Azon gondolkodom, hogy teljesen meghülyültem, ha tegnap álmomban fejenállást csináltam és a tesitanárom helyett Ludwig ordibált velem, hogy ez nem jó és hogy miért nem tudom megcsinálni. Ijesztő volt. Pedig a tesitanárom jó fej. Végigoltja néha az egész osztályt. Na mindegy a lényeg, hogy nem megy nekem a tesi. Félek a holnapi első órától.
