Isn't someone missing me?

Sziasztok ^^

Most tiszta boldog vagyok, amiért mehetek con-ra és még cosplayezhetek is ^^ Amivel jöttem az pedig egy Franada angst. Na igen boldog vagyok, de boldogat írni bezzeg nem tudok xD Na mindenkinek "jó" szórakozást az olvasáshoz ^^ Ja és ajánlanák egy számot is ^^

Isn't someone missing me?

Miért? Én csak ennyit kérdezek. Miért hagytál magamra? Miért adtál át Angliának, amikor megígérted, hogy megvédesz, hogy sose felejtesz? Üres szavak voltak, mégis szívem úgy habzsolta őket, mint virág az éltető napfényt, egy fagyos tél után. Minden érintésed csak illúzió lett volna? A kedvességed is csak ámítás volt? Miért tetted ezt velem? Miért vettél észre? Jobb lett volna, ha senki se lát, ha átnéznek rajtam. Talán az kevésbé fájt volna, mint ez. Akkor meg miért emelted szívemet a mennybe? Csak azért, hogy utána lelkiismeret furdalás nélkül a pokolba hajíthassad? Az örök sötétségbe.

És most itt állok melletted, te mégis átnézel rajtam. Talán így a helyes. De akkor miért vettél magadhoz? Macska egér játék volt az egész közted, és Anglia között. És ezt mi, leginkább én szenvedtem meg. Remélem érzed, hogy ez így aljas volt, kegyetlen. Tönkretettél, darabokra morzsoltad a szívem, majd eldobtál magadtól. Remélem tudod, hogy ha józan eszű ember lennék, visszaadnám, de hogy tehetném ezt meg veled? Mert veled ellentétben én szerettelek, sőt most is szeretlek lelkem még ép részével.

Itt ülök összeroskadva a széken, könnyeimet már nem tudom megállítani, nem is akarom. Minek, hisz senki se veszi észre. Ha eltűnnék a térképről, az se tűnne fel senkinek. És ez fáj a leginkább. Legalább te lennél tisztában a létezésemmel, ha már a testvérem is elfelejtett. Akkor lenne miért élnem, de így már nem érzem értelmét elhanyagolható életemnek. Talán csak el kéne tűnnöm igaz? Ezt akarjátok mindannyian igaz?! Hát legyen, megadom nektek, amit akartok.

                                                                                                                                      Kanada

Franciaország összeroskadva bámulta a szép kacskaringós kézírással megírt levelet. Nem érzett semmit, csak maró ürességet. Igaza volt. A papíron leírt szó egytől-egyig igaz volt. Ő tette ezt vele, ő űzte el ebből a világból, miatta nincs már Kanada neve a térképen. A könnycseppek megállíthatatlanul szöktek elő a szeméből, majd egy szorítást érzett a vállán. Felnézett, mosolyt erőltetett arcára. A szőke ugyanolyan könnyes arccal nézte őt, szemei bocsánatkérően néztek le rá. Nem tudták, hol lehetett az amerikai, de ha megnézi a térképet, akkor az jelenti a francia végét. Meg fog halni, de mit érdekelte? A fájdalom ugyanúgy megmarad. Meghallották a kopogást, az angol ajtót nyitott. Amerika berontott az ajtón, majd céltudatosan a Francis felé vette az irányt. Megragadta az ingét és felrántotta a székből. Kétségbeesett tekintettel bámulta, magyarázatot követelve.

- Mit jelentsen ez? - tette fel az értelmetlen kérdést. Hisz mindenki tudja, mit jelent, ha egy ország eltűnik a térképről.

Franciaország elfordította fejét, kezei ökölbe szorultak, meggyűrve ezzel egy kicsit a papírt. Alfred kérdőn nézett rá, majd tekintetét a levélre vezette. Kikapta a másik kezéből és gyorsan végigfuttatta a szemét a sorokon. Szemében féktelen dühtől csillogott, teste megfeszült. Kezéből kiejtette a papírt, majd a falhoz sétálva hatalmasat ütött bele.

- Örülj, hogy nem a fejedet találtam el - morogta. - Csak azért nem öllek meg, mert Matthew nem akarná, hogy ezt tegyem veled - mondta, majd kivonult, hangosan becsapva maga mögött az ajtót.