Báb~

Sziasztok :D

Mondtam magamnak, hogy na most írok egy Spamano-t valami jót. Erre lett egy depis szenvedő olaszunk és egy mással smároló spanyolunk xD Mindenki saját felelősségre kóstolgassa :D

Mi az a halál? Honnan tudhatná egy ország, amikor ők halni nem tudnak, csupán örökké szenvedni. A porba hullni, majd újra felállni, mint a vékonyka cérnán mozgó bábuk. S ha elpattan a zsineg? Vége lenne ennek a borzalomnak? Fölösleges ezen gondolkodni akkor már. Ha a kötél elszakadt, akkor vége mindennek, bár ebben igazán senki se biztos. De még így se hívhatjuk őket bábnak, hiszen érzéseik vannak, méghozzá nagyon is erősek. Legyen az szeretet, tisztelet, vagy akár gyűlölet.

És én mit érzek ezek közül? Nem igazán tudom. Szüntelenül szorító fájdalmat érzek mellkasomban, pedig nem fúrja keresztül szívemet kard, se tőr. Akkor mégis miért érzem úgy, hogy meg fogok halni? Talán azért, mert szerettelek? Mert úgy gondoltam, nélküled élni se tudnék? Akkor most miért állok a lakásod ajtaja előtt könnyáztatta arccal? Talán mert láttalak Belgiummal csókolózni? Lehet, bár ez csakis az én hibám. Miért nem mondtam hamarabb, miért nem mutattam jelét az irántad érzett szerelmemnek? Ezt se tudom, bár már késő ezen elmélkedni. Azon a napon rájöttem, hogy az országok igenis képesek meghalni. Mikor lelkük a sötétség martalékává válik, ők pedig elméjükben csak zuhannak egyre mélyebbre, nem tudván, mikor érnek földet, testük, pedig egy bábbá válik. Igaz bábbá, amit az emberei és főnöke mozgat. Talán én is ilyenné válok nemsoká? Addig nem, amíg ezek az érzések kavarognak bennem, hisz a fájdalom olyan maró, mint a savba mártott tőr. Minden egyes nap, mikor látlak titeket, ez a kés a szívemben fog emlékeztetni, hogy élek, és élnem kell. Hisz nem vagyok más, mint földem, népem bábja. Mind azok vagyunk, és azok is maradunk.