Suprise~

Ciao~

Mostanában nagyon elfoglalt vagyok (HetaOnit játszok) ezért most csak egy szöszt hoztam, egy GerItásat. Úgy döntöttem, hogy egyenlőre csak ide töltöm fel, Fanfiction.net-re majd csak később Na elég a sok rizsából. Nézzük inkább mit ügyködik a mi kis Itánk:

Olaszország beszökött Németország lakásába a porosztól kapott kulccsal. Megpróbálta meglepni a németet, habár az először úgyis ideges lesz. Tudta, hogy van elég ideje, mert sokáig tart a világtalálkozó, amiről ellógott. Nyugodtan kezdett el takarítani a már így is szinte tökéletesen tiszta lakásban.

Németország fáradtan próbálta belehelyezni a kulcsot a zárba, sikertelenül. Talán a porosz benne hagyta volna az övét a zár másik oldalában? Ludwig nekidőlt az ajtónak, hogy elgondolkozzon a lehetőségein, amikor az ajtó nyikorgó hanggal nyílt ki. A szőkét reflexei mentették meg attól, hogy bebucskázzon a nappali közepére. Vajon, miért volt nyitva az ajtó és miért nem volt a kulcs kivéve a zárból? Gilbert nem lehetett ennyire szétszórt. Végülis most már mindegy. Túl fáradt volt bármihez is. Nagyot ásított. Hosszúra nyúlt ez a megbeszélés.

A német elindult a szobája felé, amikor furcsa csörömpölő hangot hallott a konyhában. Németország bebiztosított fegyverrel rontott be és az ismeretlen homlokára szegezte a pisztolyt.

- Váá, ne ölj meg Németország! Bármit megteszek, csak ne ÖLJ MEG! - pánikolt Olaszország fehér zászlót lengetve.

- Ó, hogy csak te vagy az - sóhajtott. - Várjunk csak. Olaszország, mi a fészkes fenét keresel TE a házamban! - ordította.

- Én… cs…csak meglepit készítettem neked - szipogta az olasz, amitől a német azonnal megenyhült.

- Jól van, jól van. Nincs semmi baj és köszönöm - csitította.

- Kitakarítottam, de nem pakoltam el a cuccaidat és vacsorát készítettem - sorolta fel Feliciano.

- Akkor együk meg, mielőtt kihűl.

Leültek és elfogyasztották a tésztát, amit Olaszország főzött és semmiségekről beszélgettek.

- Miért akartál ennyire meglepetést, Feliciano? - érdeklődte a német.

- Mert… hát - sütötte le a szemét a másik.

- Feliciano?

- Azért tettem, mert - sóhajtott - meg akartam hálálni valahogy a sok segítséget, védelmet és türelmet - magyarázta Olaszország.

- Feliciano…

- Haragszol még rám, Lud? - kérdezte miközben óvatosan a németre emelte tekintetét.

- Nem - mondta Németország elpirulva.

Befejezték a finom vacsorát és elkezdtek mosogatni, amikor a szőke ország súgott valamit az olasz fülébe.

- Tényleg így gondolod? - ugrott a német nyakába a felvidult Olaszország és nyomott egy csókot a homlokára.

A másik csak bólintott, megszólalni már képtelen volt zavarában.

Ui: Azt, hogy Németország mit súgott Ita fülébe, mindenkinek a saját fantáziájára bízom.