Prumano~

Sziasztok~

Igen megint ezzel bombázom a népet, mert miért is ne~
Az kell tudni róla, hogy igazából ez nagyon nagy hazugság, ami ebben a szöszben történik, de egy kép alapján írtam szóval így végül ez lett ^^ De igazából most be kell valljam, hogy gőzöm sincs hol van az a kép xD A lényeg, hogy Romano és Prussia ünneplik közösen a porosz születésnapját ^^ A kép pedig kötődik hozzá csak azért van itt ^^ Vigyázat full OOC a társaság de remélem annyira nem vészes~

Gilbird

Romano egy közepes méretű dobozzal várta haza a poroszt, még vacsorát is készített neki, mivel most van az első születésnapja mióta együtt vannak, így szerette volna jó szerető módjára megünnepelni. Amikor az említett belépett az ajtón az olasz épp terített, mire az albínó hátulról átölelte. Romano felsikkantott és majdnem elejtette a kezében tartott tányért.

- Me-megőrültél?! - morgott az olasz és gyorsan letette a tenyerei közt szorongatott tárgyat, mielőtt még egy véletlenszerű támadás során leejtené. Jól is tette, mert a porosz az állát a vállán nyugtatva fülébe szuszogott, keze közben bevándorolt a pólója alá.

- H-hé Gilbert - morog elhúzódva tőle. - Mi lenne, ha elkezdenénk vacsorázni?

- Benne vagyok, végül is egész estére az enyém vagy - kuncogott majd leült és, mikor elé került az étel, mohón rávetette magát.

- Még mindig a te lasagne-d az legjobb. -A porosz széles vigyorral nézett rá. - Köszönöm.

Lovino elvörösödve bólintott és halkan evett tovább, majd összeszedte a tányérokat, és elmosogatta őket. Elővette a hűtőből a két süteményt rajtuk egy „awesome” feliratos gyertyával, majd meggyújtotta őket és lekapcsolva a villanyt lépett be az étkezőbe. Poroszország csillogó szemekkel figyelte, legszívesebben a lehető legszorosabb ölelésben részesítette volna, de az nem lett volna hozzá illő, ezért széles mosollyal várta, hogy elfújhassa a lágyan lobogó lángokat. Magy levegőt vett, és kioltotta a kis tüzecskét, ezzel teljes sötétséget hozva a szobára. Az olasz elsietett felkapcsolni a villanyt, és újra a porosz elé lépett.

- Boldog születésnapot Gilbert. - Őszinte mosoly kúszott arcára, és átnyújtotta neki az ajándékot. A porosz vidáman, mégis kíváncsian nyúlt a dobozért. Szemei olyanok voltak, mint egy magával alig bíró gyermek karácsonykor. Izgatottan bontotta fel a dobozt, majd csodálkozva figyelte a kis sárga, félelemmel teli hangon csiripelő csibét. Az olasz azt gondolta, hogy ezzel majd milyen jól megvicceli az albínót, de amikor a másik örömében átölelte, romba dőlt a terve.

- Te-teszik…? - értetlenkedett.

- Igen, nagyon szépen köszönöm, nagyon fogok rá vigyázni - mondta hálásan. - Hé kispajtás légy büszke, hogy őhatalmasságommal élhetsz ezentúl.

A madár a feje búbjára szállt és vidáman csipogott.

- Úgy tűnik megkedvelt.

- Ez egyértelmű, hisz awesome vagyok! És mivel ő a madaram, most már ő is az. Már tudom is, mi lesz a neve!

- Na és mi? - néz rá felvont szemöldökkel.

- Hát Gilbird, mi más lenne. Na kispajtás, tetszik? - vigyorgott és felsandított a fiókára.

Az olasz értetlenül pislogott, de aztán elmosolyodott, hogy mekkora örömöt szerzett ezzel a másiknak. Őszintén boldog volt, hogy ilyennek láthatta őt.